Ifj. Lele József 1938. február 17-én született Tápén. Gyermekkorát nagyszüleinél töltötte, iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Továbbtanulni nem volt lehetősége nagyszülei kulák származása miatt. Édesapja, Lele József hentes és mészáros volt. Fia is a nyomdokaiba lépett, miután a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Zárdájában befejezte általános iskola tanulmányait. 1952 és 1968 között a Pick Szalámigyárban dolgozott mészáros- és hentessegédként, ám szembetegsége miatt – csőlátással és farkasvaksággal küzdött – nyugdíjazták. 1970-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa, gyűjteménykezelője lett. Feladatai közé tartozott a múzeum néprajzi tárgyainak leltározása, a gyűjtemény anyagának további gyarapítása, és a tárgyi emlékekről fellelhető adatok, információk gyűjtése. A múzeum néprajzi raktárának gondozása volt számára a „néprajz tanuló iskolája”. Az így szerzett alapos és széleskörű tájékozottságát kiegészítették a gyermek-korából származó ismeretei, emlékei, a családi elbeszélésekből, interjúkból és a gyűjtőutakon szerzett élményei. Múzeumi évei alatt Juhász Antallal számos gyűjtő-úton vett részt, szerepet vállalt az ópusztaszeri szabadtéri múzeum létrehozásában – a szatócsbolt, tűzoltószertár kialakítása, a bolt, lakás és pékműhely berendezése is Ifj. Lele József nevéhez fűződik. 1989-től Trogmayer Ottó felkérésére a Bálint Sándor hagyaték kezelője, gondozója lett.
1972-ben, családi háza alagsorában nyitotta meg Tápé népéletét bemutató néprajzi magángyűjteményét. Néprajzkutatóként számos könyve, tanulmánya jelent meg. Tudományos munkái mellett ismeretterjesztő írásokat, cikksorozatokat publikált, hogy a népi hagyományokat, azok értékeit minél közelebb hozza a ma emberéhez, segítve ezzel a hagyományok továbbélését. Rádiós és televíziós szereplései is ezt a célt szolgálták elsősorban. Gyűjteménye gazdag kép- és hanganyagot is őriz.
Kutatásai főleg Tápé szellemi és tárgyi hagyományaihoz kötődtek. Könyvet írt a tápai hagyományokról, szülőfaluja vallási életéről, a tanyai fiatalok művelődési és szórakozási alkalmairól, a Pick szalámiról és parasztkolbászról, továbbá mentoráról, Bálint Sándorról. Tanulmányai jelentek meg Tápé közlekedéséről és Teherhordásá-ról, a tápai Gyöngyösbokréta történetéről, a falu tanyavilágáról, táncalkalmairól. Számos népszerűsítő cikket írt többek között a Délmagyarország, Dunántúli Napló, Homokrózsa, Honismeret lapokba a tápai használati eszközökről, bölcs öregekről, ünnepi hagyományokról és régi táncokról, melyek néprajzi forrásoknak tekinthetők a tápai hagyományok széleskörű megismeréséhez. Gyakran szerepelt rádióban és televízióban, mert szerették közérthető előadásmódját, ízes beszédét.